Ha gyűlölsz valakit, gondold meg, van-e értelme; ha viszont szeretsz valakit, ne gondolkodj azon, hogy van-e értelme. /Lucian Blaga/




Soha nem vagy túlkoros ahhoz, hogy felállíts egy másik célt vagy megálmodj egy új álmot.




Tudod, én nem tudom, hogy az álarcok mögött, ott fent a színpadon melyik szereplő vagy Te, lehet, hogy a hősszerelmes, vagy a címszereplő nő, vagy a sikkes léptű tánctanár vagy Te, máig se tudom, kinek az álarcába bújtál, van, hogy ismerős a hangsúly, vagy egy mondat olyan, ami csak tőled jöhetett, valójában azt se tudom, milyen a Te versed, hogy hallottam már, vagy sohasem, hiszem, hogy mégis itt vagy, csak azt nem tudom, melyik álarc alatt vagy, minden szereplőben látni véllek, máskor mindenki idegen, sehol se talállak, vagy mindenki Te vagy, már nem is próbálom megfejteni a titkot, sírok az összes szereplővel, talán Te könnyezel, boldog vagyok, mikor nevetni látom a bohócot, de hogy melyikük vagy Te, hogy mennyi belőle a játék, s mennyi a valóság, lehet, az egész csak bohózat, az is, hogy a szavakból sokkal többet kellene értenem, de ha ma azt hiszem, értem, holnapra elfelejtem, miért is hittem azt, talán én vagyok egyedül, aki a játékot komolyan veszi, aki, ez az élet, azt hiszi, az igazságot talán soha nem fogom megtudni, ha nem is hallom a szavad, látni se látom az arcodat, abban bízhatok, az tart itt, hogy számodra talán még látható vagyok.

 

 

 

Ha mindenképp meg kell mondanom, hogy miért szerettem, csak azt tudom mondani, hogy azért, mert ő volt ő, és én voltam én.

 



Tetszeni, ez a nők hivatása és egyetlen kötelessége, mert hiszen csak ezen a réven hódíthatják meg a férfiakat. Más út számukra nincs, mint a külsőjük csinosítása, kendőzése és felöltöztetése. Az a nő, aki nem hiú, nem becsüli meg ezt az egyetlen természetes tőkéjét, hasonló a rossz kereskedőhöz, aki portékájának nem viseli gondját, sőt azt romlani hagyja.

 



A szerelem széppé teszi azt, amink van, visszaadja, amit elvesztettünk, sőt azzal is megajándékoz, ami eddig nem volt a miénk. /Nicolas Chamfort/




A szeretetnek nem szabad feltételekhez kötöttnek lennie, nem szabad elvárásokat támasztanod vele szemben. Egyszerűen önmagáért kell léteznie - nem valamilyen jutalomért, nem valamilyen eredményért. Ha indíték vezérli, szereteted nem válhat az égbolttá. Akkor az indítékra korlátozódik; az indíték lesz a meghatározója, a határa. Az indíték nélküli szeretetnek nincsenek határai: tiszta ujjongás, kitörő öröm, a szív illata.

 


Csak egy csók volt... De soha ne feledd: Neked adtam benne a lelkemet.




Megcsókollak te nekem adsz csókot aztán elindulsz szótlanul és magaddal viszed életem. /Kassák Lajos/

 


Két szerelmes érzései csaknem sohasem egyformák. A szenvedélyes szerelemnek megvannak a maga állomásai, egyiken egyik, másikon a másik fél szerelme erősebb.



Ha felépítenék a boldogság házát, a legnagyobb helyiség a váróterem lenne. Meggyőződésem, hogy akik átvészelik a lakásfelújítást, az egész hátralévő életüket le tudják élni együtt.

 



Ahhoz, hogy szeressenek bennünket, az kell, hogy ne szeressünk, vagy pedig titkolni tudjuk szerelmünket. /Paul Léautaund/

 



A nő úgy ismeri a szerelme arcát, mint matróz a tengert.

 


Mindig érzem a közelségedet, s ezt tudva sosem vagyok egymagam.



A vágyaknak, még a legártatlanabbaknak is, az a bajuk, hogy alávetnek másnak, és függővé tesznek bennünket. /Anatole France/
 

 
 

Először, valamikor régen, boldog akartam lenni. Aztán tökéletes. De nincs messze az idő, mikor az ember csak lenni akar, boldogtalanul és tökéletlenül is, lenni, még egy kis ideig, mert süt a nap, vagy esik az eső.

Ha azt mondom, szeretlek, de nem ismerlek, akkor nem téged szeretlek, hiszen azt se tudom, ki vagy. Valakit beléd vetítek, aki nem te vagy, hanem csakis az én ábránd- és vágyvilágomban él. Rávetítem az arcodra, belelátom a lelkedbe, és azt hiszem, hogy te vagy.
Valakivel összetévesztettelek.



Olyan közel engedtelek magamhoz, hogy már végképp sosem fogom megtudni: ki vagy.




Ma van az a nap, amikor megünnepeljük a pillanatokat – megállunk, hogy érezzük a napfényt, és saját szivárványt építünk. Ma van az a nap, amikor megünnepeljük a lehetőségeket, és nekivágunk saját kalandjainknak. Ma van az a nap, amikor élünk és nem aggódunk, amikor megünnepeljük az örömöt, amikor időt találunk álmainkra, és arra, hogy higgyünk a csodákban.




Elme fel nem foghatja micsoda erő rejlik a szeretetben. Embert próbáló időben tartja bennünk a lelket és kivételes önfeláldozásra késztet.Tisztességes férfiakat sarkall a legsötétebb bűnökre és hétköznapi asszonyokat ösztönöz rejtett titkok kifürkészésére. És jóval azután is, hogy elmentünk, a szeretet megmarad az emlékeinkbe égve. Mindnyájan vágyunk a szeretetre, de néhányunk miután rálelt, azt kívánja, bárcsak sohase találta volna meg.




Találkozzunk. Valahol egy másik világ peremén. Valahol, álmainkban.



Belül zokogva ordít a szív, kívül mosolyra húzódik az ajak..

 

 

Igazság szerint, ha két ember olyan tökéletesen összeillik, hogy mindig boldogok, ha együtt lehetnek, és mindig elhagyottnak érzik magukat, ha elszakadnak egymástól, nem szabadna tűrniük, hogy bármi a világon közéjük álljon.



Legtöbbször nem tudjuk, valójában mire várunk. Vannak, akik olyan állhatatosan várnak, hogy közben elmúlik az ifjúságuk, elsuhannak mellettük a lehetőségek, elszáll az életük, és nem veszik észre, hogy valami olyasmire vártak, ami mindig is ott volt körülöttük. (...) A fenébe is! Mikor kezdünk már el úgy élni, hogy megértjük az élet sürgető dübörgését? Ez itt most - ez a mi időnk, ez a mi napunk, ez a mi nemzedékünk... nem pedig a múlt valamely aranykora vagy a jövő ködös utópiája... Ez itt az időnk... akár lelkesedünk érte, akár nem. Ez itt a mi időnk még akkor is, ha gyakran kiábrándítónak, fárasztónak, unalmasnak találjuk. Ez az élet, ami nekünk adatott... és múlik, múlik... Mi a csudára várunk hát?



Legfőbb bajunk, hogy nem élünk a jelenben. Vagy a jövőn morfondírozunk, vagy a múltba tévedünk - a pillanatban sohasem vagyunk ott. Később még a közömbös percre is nosztalgiával emlékszünk vissza. A percet elszalasztjuk, nem örülünk neki. Mire örülnénk, a jelen múlt lesz, a kezünkből kifolyik. És folytatjuk, amit egész életünkben: az elszalasztott lehetőséget siratva szánalmasan nyavalygunk.



Remélem egyszer megtudod majd, hogy többet jelentesz nekem, mint gondoltad volna.



Tudod, hogy szeretlek, hogy hiányzol, hogy vágyom utánad, hogy fáj, hogy nehéz az élet nélküled. De neked kevés ennyi fájdalom néha azt hazudod, magadnak hazudod, hogy neked az én boldogságom a fontos. Nem, Te bosszúálló vagy, bosszút állsz, az élet helyett rajtam állsz bosszút, mintha én tehetnék, mintha valamiről is tehetnék. Azt szeretnéd, hogy hiába keressek, ne találjak nyugalmat, azt akarod, égessen és fájjon, hogy vért könnyezzen a hiányod, hogy álmatlanok, a láztól hánykolódók legyenek az éjszakáim nélküled kínpad legyen az életem, hogy pusztuljak abba, hogy nem vagy itt velem, hogy a hiányodról szóljon a nappalom, az éjszaka nélküled, legyen a halálom. Szeretsz, és mégis élet helyett vesztemet kívánod.




Fáj...még magamnak sem akartam bevallani de fáj...Azt hiszem soha többé nem akarom azt érezni amit éreztem...félek újra csalódni...



Nem különös, hogy azt a bizonyos Egyetlent, akiből nincs több... mennyi emberben látjuk az utcán, amikor hiányzik?

Nem, soha nem leszel egyedül. Amikor a jön a sötétség, csillagokkal fogom meggyújtani az éjszakát

 



Amikor 16 éves vagy, mindenkibe beleszeretsz. 17 évesen megismersz valakit, akit különlegesnek hiszel, de hamar 18 leszel, és már túl is vagy az első csalódáson. Mire betöltöd a 19-et, megtalálod azt, akit mindig is kerestél, de az érzések gyorsan változnak, és 20 évesen újra kezdenél mindent. De legbelül tudod, hogy valaki csak rád vár.



Ha szeretsz valakit borzasztóan nehéz nem látni őt többé.



1 szív és egy másik… 1 fiú és egy lány. Barátok. De a lány többet érez, boldog mikor vele van, a szíve lángol. Mikor a fiú elmegy, o szomorú és sír.A fiú talán gondol rá, talán szereti. A lány várja, talán a fiú is rá vár, talán szomorú is…Titokban egymásért élnek és egymásért halnának meg, boldogok lehetnének. De miért nem kérdezik meg egymástól? Talán félnek, hogy az is elveszik ami eddig volt köztük, a barátság? De így csak szenvednek…üres az életük. „Fáj viszonzatlanul szeretni valakit, de a legfájdalmasabb úgy szeretni valakit, hogy sosem vesszük a bátorságot elmondani az érzéseinket neki.” Éreztél valaha hasonlót?

 

 

A világon senki se tökéletes. Én meg végképp nem, de úgy szeretem őt, ahogy más nem tudná, és végül is csak ez számít. Vele van esélyem másra, valami jobbra, és ezt nem hagyom elveszni.
 

 

 

Nem tudom, mikor látlak újra téged,de bevallom neked, már most nagyon félek.Azt se tudom, te jössz, vagy én fogok menni,azt se tudom, akarsz-e majd velem lenni.Nem tudom, mit mondok majd akkor neked,vagy hogy megmerem-e fogni majd a kezed.Nem tudom, hogy fogok a szemedbe nézni,nem akarnám a múltat újra felidézni!Tudnod kell, hogy most a múlt a boldogságomés hogy nem ez lesz az utolsó vallomásom.Lehet, hogy ilyen múlttal nem lesz boldog jelen,s akkor rájövök: hiába vagy újra velem.

Ha szeretsz valakit borzasztóan nehéz nem látni őt többé.



Becsukhatod a szemed azok előtt a dolgok előtt, amiket nem akarsz látni; de a szívedet nem csukhatod be, hogy ne érezz..



A kulcs - és ez nagyon fontos - hogy találj valakit, akinek az őrültsége passzol a tiédhez.



Soha nem vagy túlkoros ahhoz, hogy felállíts egy másik célt vagy megálmodj egy új álmot.

 

 

Az sem igaz, hogy a nagy fájdalmak elviselhetetlenek... Amit nem lehet elbírni, azok a kis fájdalmak, nem is fájdalmak, külön nem is érezni, csak együtt az egészet.



Mosollyal ébredj, s leld meg éltedet...Éld meg, élvezd, ízleld, szagold, érezd.



Ugye tudod, hogy volt olyan, hogy csak egy szavadba, egy mozdulatodba került volna, és én mentem volna utánad. Veled. Ugye tudtad akkor is, mikor úgy éreztem, hogy nem lehet kibírni, amikor azt hittem, hogy mindig csak rosszabb lesz. Ugye tudtad? De talán azt is, hogy nincs örök fájdalom, hogy mint a vihar, a fájdalom is csöndesedik. Hogy ott, ahol az előbb zengett, még az én egem is kiderülhet. Azt is tudtad talán, hogy annál rosszabb, hogy nélküled, annál rosszabb számomra csak a veled lehet. Nem, ne hidd, hogy miattad, magam miatt gondolom így. Akkor többet soha nem sütne rám a Nap, és jobb is lenne nekem úgy, mert úgyse tudnék a szemébe nézni, akkor az én egem örökre beborulna, akkor már a remény se vigasztalna, akkor a szemeim mindörökké csak a földre bámulnának, Téged se látnának, soha nem mosolyognának.



Igaz barátokat nehéz találni,még nehezebb elhagyni és lehetetlen elfelejteni őket.



Akármit is próbálunk eltitkolni, sosem állunk készen a napra, amikor az igazság kiderül.



Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő, színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi. Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő, és beleszeretett. (...) A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat. De egy napon arra gondolt: mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni? És megijedt. (...) És azt gondolta: "Csapdát állítok neki. Ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem." A madár szintén szerelmes volt belé, és másnap megjelent, ahogy szokott, de beleesett a csapdába, és fogoly lett. A nő kalitkába zárta, és egész nap nézte. (...) Mivel a madár nem repülhetett, nem tudta kifejezni a létének értelmét, és lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását, és megcsúnyult. (...) Egyik nap elpusztult a madár. A nőt elfogta a bánat, és éjjel-nappal rá gondolt. De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között. (...) A madár nélkül az ő élete is elvesztette az értelmét, és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá. "Miért jöttél?" - kérdezte a halált. "Hogy újra együtt repülhess a madaraddal" - felelte a halál. "Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted volna és csodáltad volna, most viszont még ahhoz is rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele."


 

 

Egy csók annyira egyszerű dolog, hogy szinte fel sem tűnik. De ha jobban szemügyre vennénk, megláthatnánk, hogy minden csóknak meg van a sajátos jelentése. A művészet, az, hogy meg tudjuk fejteni azt a bizonyos jelentést. A csók különböző emberek számára, különböző tartalommal bír. A jelentés végső soron, attól függ , aki a csókot adja és aki a csókot látja. A csók aktusa mindig ugyanaz. Mégis minden csóknak meg van a maga sajátos jelentése. Kifejezheti egy férj soha nem szűnő rajongását vagy egy feleség mélységes megbánását. Jelképezheti egy anya növekvő aggodalmát vagy egy szerető lángoló szenvedélyét. De akármit is jelentsen minden csók egy alapvető emberi szükségletet tükröz. A másik emberhez való kötődés igényét. Ez a vágy olyan elemi erejű, hogy mindig megdöbbenünk mikor egyesek még sem értik meg!

 

 

Egy percig szeress mig elmondom imádlak! Egy óráig szeress mig megsúgom kivánlak! Szeress egy napig mig csókolni tudlak! Szeress egy életre s én szeretni foglak!



Úgy akarom élni az életemet, ahogy megálmodom, nem pedig úgy, ahogy mások elvárják.



Az igazi szerelem bizonyára az, amelynél az ember a nő első megpillantására már érzi, hogy imádja és meg tudna halni, vagy bárhová utána menne.



Nagyon kell a szája az enyémen, nagyon kell, hogy sütkérezzem a csodálatos, meleg szerelemragyogásban, hogy érezzem, ahogy minden szögletet, minden rést kitölt a lelkemben.

Senki sem tudja megadni nekem azt a biztonságot, amit eldobtam magamtól. Biztonságban akarok lenni, de számomra nem létezik olyan, hogy biztonság; szeretetet akarok, nem megtűrést, sajnálatot.



A szerelem azt jelenti, hogy két ember: kettő és mégis egy. Egy férfi és egy nő egyetlen angyallá olvad össze. Ez a mennyország.



Ha alszom, rólad álmodom, ha ébren vagyok, arra vágyom, hogy a karjaimban tarthassalak. A távolság csak megerősített abban, hogy az éjszakáimat melletted, a nappalaimat a szíved-lelked társaként akarom tölteni.




... a szex, a fájdalom és a szerelem az emberi lét korlátait feszegető tapasztalatok. Csak az ismeri az életet, aki ismeri ezeket a határokat. Minden más felesleges időpocsékolás, unalmas ismételgetés, öregedés és halál, anélkül, hogy az ember megtudná, mit keres ezen a földön.

 



Mindenki azért él, mert van egy darabka hely, amit be kell töltenie, és ezeknek a daraboknak passzolnia kell egymáshoz, mint egy nagy kirakós játékban..


Csukd be a szemed kivánj valamit és fújd el a gyertyát.

 

 

Felsír bennem a hozzád szóló vágy, s rólad álmodom át az éjszakát!



Ha majd szívedből kimúlik a nyár, helyébe tél jön, s havas lesz a táj, gondolj a múltba, hisz örökké fáj, mert csalódni kell, csalódni muszáj!



Nehéz elhinni,hogy az,aki valaha mosolyt csalt az arcomra,az most könnyeket csal a szemembe.

 


A szerelem annyi, mint odaadni a szíved valakinek, és közben azt remélni, hogy nem fogja összetörni.



Abban a pillanatban,mikor a szemedbe néztem,megláttam azt a fiút akit egész életemben szeretni fogok!

 


Úgy teszek, mintha élnék,pedig csak egy baba vagyok a polcon ülve, szép ruhában, üres szemmel, merev háttal, érzéketlen mosolygással, a távolba révedve lebénultan figyelek,és jöttödre porcelánszívem megremeg.

 



Vicces, hogy valaki mennyire össze tudja törni a szívedet, de te ennek ellnére még mindig szereted azokkal az apró darabokkal...



Amikor szerelmes vagy, nem vagy eszednél, mert ha eszednél vagy, nem vagy szerelmes.

 


Angyal azt mondja: égi öröm; ördög azt mondja: pokoli kín; ember azt mondja: szerelem.

 



Tudod..amikor elszaladtam csak azt akartam látni, hogy érdekellek-e annyira téged hogy utánam gyere..



Csalódni kell, hogy boldog lehess, gyűlölni, hogy újra szeress. Kell tudni kacagni, sírni, valakit megunni, és újra visszahívni. Csalódni kell sokszor, ezerszer, hogy boldog lehess, csak egyetlen egyszer.

Ha megkérdezné tőlem valaki, hogy mit jelentesz nekem, egy pillanatra zavarba jönnék, s nem tudnék felelni hirtelen.Csak sokára azt mondanám: Semmiség, csupán múló szerelem. S nem venné észre senki, hogy könnyes lett két szemem.Kacagva búcsúzok el, de a hangom remeg.Mosolygok az utca sarkáig, befordulok és letörten nyúlok szememhez.Ha most megkérdezné tőlem valaki, hogy mit jelentesz nekem, lehajtott fejjel annyit mondanék: Semmiség, csupán az életem.



Tudom, hogy nem jössz, mégis jó várni, hazudni kell a szívnek, hogy ne tudjon fájni.Nem mondom azt, hogy szeress, azt sem, hogy gondolj Rám, ha a szíved nem mondja én hiába is mondanám.



Annyi éjszakát átsírtam miattad, és oly sokáig szenvedtem, de késő volt már, mire rájöttem, hogy szíved régóta mást szeret.

 



Hiába érzem ezt a tömény, minden fölött álló szeretetet, mégis félek. Félek, hogy Ő is csalódni fog bennem. Féltem Őt. És magamat is. Szívem egyik fele azt súgja, szeressek végre, minden határ nélkül, hisz annyi időt elvesztegettem. A másik felem óva int: vigyázz! Féltem Őt. És féltem magamat. Mert ha Ő csalódik bennem, nekem is végem lesz.

 



Sosem ismertem olyat, aki megtudta változtatni a kedvemet egyetlen szavával.Sosem ismertem olyat, aki nélkül nem tudok élni.Sosem ismertem olyat, aki elalvás előtt is eszembe volt és reggel rá gondoltam először.Sosem ismertem olyat, akiért mindent megtennék, akiért az életemet is odaadnám.Sosem ismertem olyat, akibe ilyen szerelmes tudtam volna lenni, amíg rád nem találtam!



És mi van a szerelemmel? Arról miért nem tanít nekem senki semmit? Miért nem mondják el, hogy mit kell csinálnunk akkor, kedvelünk Valakit de nem tudjuk, hogy Valaki mit gondol? Miért nem mondják el, hogy mit csináljunk akkor, ha úgy érezzük összeomlik körülöttünk a világ? És a legfontosabb: mit csináljunk akkor, ha úgy érezzük, vesztettünk? És mikor tudjuk, hogy vesztettünk? És mi van a "Nagy Ő"-vel? Olyanja mindenkinek van? Nekem is? És én is lehetek valakinek a Nagy Ő-je? Belőlem lehet Nagy Ő? És mit csináljak, ha nem akarok "Nagy Ő" lenni?



Malacka Micimackó mögött lépkedett.
- No mi az, Malacka ? - Semmi - Malacka megfogta Micimackó mancsát .
- Csak nem akartalak elereszteni ...





Tőled éltem , érted éltem, de rég csak gyűlölet mit érzek ... Mit ér az élet már, ha gyűlölve kell szeretni téged ... De mégis, hogy feledjem ha minden nap látom , hogyan tegyem túl magam ezen az álmon ... ? Tudom, hogy megtalállak téged, és az álmokat, amiket tőlem elloptál ... Legyen úgy mint a legelején, érzem kell a buta remény ... Mondd, mit ér a csók, ha másnak adod, mit ér a szó, ha megtagadod...? Közös utunk végén tőled csak azt kérném, kapcsolatunk benned úgy maradjon meg mint élmény, mert voltak szép napok...

 

 

Van egy fiú, kit nagyon szerettem,
De hazudott, ezért elfeledtem.
Szívem kapuján sokan kopogtak,
De ellenálltam a bókoknak.
Egy fiúnak kinyitnám a kapumat,
De hiába...ő nem kopogtat.
Talán egyszer foghatom a kezét,
S nekem adja majd a szívét.



Valaki nem ír,pedig én úgy várom,valaki nem szeret,pedig én imádom,valaki nem érzi, hogy érte harcolok,valaki úgy gyötör, hogy meghalok...

 

 

Minden, ami egyszer megtörtént, soha többé nem fog megtörténni.
  De ami már kétszer megtörtént, az valószínűleg harmadszor is meg fog.


A könnyek szavak, amiket a szív nem tud kifejezni.



Megcsókoltam. Ott, az utca közepén, amikor az egész világ ott volt körülöttünk. Mindenkinek van olyan pillanata, ami örökké tart, s ha választhatnék, az enyém ez lenne.



Az életünket totális zűrzavar övezi, de van egy pillanat, amikor ez csak egy múló állapotnak tűnik:
Amikor 2 kéz találkozik, s összesimulnak, az ujjak szenvedélyesen összefonódnak. Ekkor megszűnik a káosz, s a világot tökéletes csönd fedi. Eztán a kezek elszakadnak egymástól, s soha többé nem találják már egymást. A csönd megtörik, s a szomorúság, mint az éj leple, ránk borul. Ez a Szerelem...



Újra játszol, újra élsz, magányodról nem beszélsz, hangok hívnak visszatérsz, nem szeretsz és nem remélsz.



A férfiak mindig az elsők szeretnének lenni a nők életében - a nők az utolsók a férfiak életében.



Szeretni és szeretve lenni olyan érzés, mintha kétfelől sütne ránk a nap.




Eljön egy pillanat az életedben, amikor rájössz, hogy ki az, aki igazán számít; hogy ki az, aki sosem számított; ki az, aki többé nem fog és ki az, aki mindig is számítani fog.. ezért ne aggódj azok miatt, akik már a múltad részei: megvan az oka annak, hogy a jövődben ők miért nem szerepelnek.



Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném… És elmondanám neki azt, hogy… Mit is?... Amit nem lehet elmondani..




Néha a legkisebb döntések azok, amik örökre megváltoztatják az életünket.



Megtehettem volna. Soha nem fogjuk föl igazán az ilyen mondatnak az értelmét. Valójában életünk minden pillanata tartogat valamit, ami megtörténhetne, és mégsem történik meg. Rengeteg mágikus pillanat van, amit nem is veszünk észre, mígnem a sors keze - teljesen váratlanul - megváltoztatja az egész életünket.



Egyre gyakrabban rajtad felejtem a szemem, rengetegszer rajtakapom a gondolataimat nálad. Kívánom a közelségedet, és szeretnék minél közelebb kerülni hozzád. Az előbb néztelek, majd megérintettelek, és rémülten éreztem, mennyire vágyom rád.

Az egyik legnehezebb dolog az életben azt látni, hogy akit szeretsz, valaki mást szeret.



A szemeim nélküled nem ragyognak többé soha.



Évek múlnak el, bennem mégis létezel,emléked nem törli semmi el.



Azt mondjuk szeretjük a virágokat, mégis letépjük őket. Azt mondjuk szeretjük a fákat, mégis kivágjuk őket. És az emberek még mindig csodálkoznak, amikor valaki fél, mert azt mondják neki, hogy szeretik.



Hogyha meg tudsz nevettetni egy lányt, akkor akármit megtehetsz vele..



 Az ősz egy második tavasz, s minden levél egy-egy virág.
  




De a múlt mindig velünk marad. Arra várva, hogy összekuszálja a jelent.




A szívem már attól megdobbant, hogy kimondta a nevemet...

 

 

Ha szeretetre vágysz: szeretned kell! Ha társra vágysz, alkalmassá kell válnod a társulásra.



Ha mindenki elhagyott, és senki sem szeret már, Gyere el hozzám és én szépen füledbe súgom:NEKEM SEM KELLESZ MÁR.



Ha minden amiben hittél, hamuvá porladt a kezedben, csak fekszel és a plafont bámulod, megpróbálod megérteni.



Túlságosan vágyódom a társaságodra, semhogy képes lennék azt tenni, ami helyes.




Csak legyen boldog! Bármit jelent ez...Találjon valakit, kitől megkap mindent amit tőlem érdemelt volna...Találkozzon valakivel...aki mindig olyannak látja...ahogy én látom most.

Vicces, hogy valaki mennyire össze tudja törni a szivedet,de te ennek ellenére még mindig szereted azokkal az apró darabokkal..



Mi a szerelem ? Egy útvesztő, amin összezavarodva mész keresztül, óriási kockázatokat vállalva. Csak két kiút van: a szíved összetörik, vagy pedig boldog leszel. De nem számít, mennyire keményen is próbálkozunk, újra és újra szerelmesek leszünk.



A bohóc sem azért mosolyog, mert jó a kedve, hanem mert az arcára van festve a mosoly...




Inkább lenne szemem, amivel nem látok; fülem, amivel nem hallok; szám, amivel nem tudok beszélni; mint olyan szívem legyen, amivel nem tudok szeretni.



Milliók vágynak halhatatlanságra, de fogalmuk sincs, mit kezdjenek magukkal egy esős vasárnapon.




Mikor a lelkem megtelik fájdalommal, akkor is mosolygok, mert így ezt a mosolyt látom visszatükröződni a körülöttem levő emberek arcán, s hamarosan már a lelkem is jobb kedvre derül.




A bosszú olyan cselekedet, amelyet valaki azért akar elkövetni, mert tehetetlen; ám mihelyt a gyengeség érzése megszűnik, a bosszúvágy is elmúlik.